 |
| Reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra! |
Sziasztok! Hatalmas késéssel, de megjött az 1. rész, és ezennel folyamatosan lesznek az új részek a blogon, vagyis ki nyissa kapuit e blog. Köszönjük a sok feliratkozót és a nézettséget, reméljük, hogy sokan fogják követni ezt a blogot és a szereplőkkel együtt izgulnak, sírnak vagy örülnek...na, de
Jó olvasást!
Sophie szemszöge:
Hangosan zörgő zajok fúródtak be a fülembe, ami felijesztett álmomból, az ágyra felülve tájékozódtam, hogy veszekedő emberek zaja zavarta meg békésnek mondható álmom. Még egy ideig gondolkoztam a mai napomról majd az ágyról felállva kicsoszogtam a szobámból. Rövid készülődés után táskám felkapva vettem az irányom anyához. Könnyes szemmel néztem mélyen anya szemébe közben halk hangra nyitottam szám.
-Anya én ezt nem akarom!- Mondtam neki, de ő beszéd helyett kinyitotta az ajtót és egy ölelést adva elbúcsúzott tőlem. Mikor kiraktam lábam a betonra az ajtó halk hangot hagyva maga után becsukódott. Lehajtott fejjel irányultam a köves útra ami az új életemhez vezet, nagyon örülök, hogy új iskolába fogok járni, de csak reménykedni tudok, hogy ott jobb lesz. Múltam elfelejtve kerültem erre a teljesen új helyre, bevallom félek, hogy mit hoz a jövő, boldogságot vagy megint csak csupa rossz dolgot.-Gondolkoztam, majd hamar az új iskola udvarára érkeztem. Minden nagyon furcsa és új volt, valami mintha azt suttogta volna, hogy itt sem lesz jobb, ezért a padra ülve próbáltam magam lenyugtatni, közben sötét árnyék gyűlt össze felettem, amire rögtön fel kaptam fejem.
-Te vagy az új diák?-Mondta egy tanárnak kinéző ember.
-...Ő..igen!
-Rendben akkor fáradj velem!-Hangzott el parancsa amire én felálltam és követtem őt. Az ajtót kinyitva és előreengedve engem vezetett be az elég barátságosnak tűnő épületbe.
-Ez lesz az osztálytermed!-Mutatta, majd eltűnt.
Halk kopogással jeleztem, hogy megérkeztem, mire a tanárnő kinyitotta az ajtót, ami látvány térített a terem belső felére.
-Kicsit késtél!-Mondta viccesre fogva a dolgot, miközben minden diák szeme rám szögezett.
-Ő az új diák, Sophie Wright, remélem mindenki be fogadja.-Magyarázta a tanárnő, utána megmutatta, hogy hova üljek.
Kicsit bizonytalan sétálással odaballagtam a helyemre, ahol egy kedvesnek látszó lány ült.
*Késöbb*
A lány az egész elsurranó órákban nem szólt semmit hozzám, ami nagyon zavart, mert azt hittem, hogy talán még barátnők is lehetünk. Mélyen kifújtam a levegőm, majd mentem az iskola kijárata felé, mikor pedig odaértem egy fordulatot tettem és kiléptem az iskolából az udvarra, közben egy kiabálást hallottam a hátam mögött amire rögtön visszanéztem.
-Hé..Sophie várj!-Mondta az előbb mellettem ülő lány. Csodálkozó szemmel néztem rá, amire nem reagált semmit, csak egy újabb mondat hagyta el száját.
-Megyünk együtt haza?-Én erre egyet bólintottam és mosolyra húztam számat.
Rövidnek mondható utunk közben elmeséltük egymásnak a múltunkat, és sok mást. Elég megértő volt mikor én meséltem erről, és teljesen egyet értett velem. Mikor az új házam utcájába értünk akkor egy integetéssel elbúcsúztam tőle, és ő ment a szomszéd utcába én pedig az enyémbe. Gyorsabb lépésekkel mentem a hangtalan utcán, ami miatt gyorsan hazaértem. Mikor anya meglátott engem hatalmas örömmel kezdett el kérdezősködni a mai napomról, de én csak pár szót mondtam neki mivel, nem történt sok minden..
*Másnap*
Ismételten a veszekedő emberek zavarták meg álmom, de most már nagyobb bizalommal kezdtem neki a napomnak. Mentem a még mindig szokatlan utcán a szokatlan suliba. Bent a folyóson leültem egy padra, a többi diák pedig beszélgetett, tanult. Vártam, hogy megérkezzen Annabella is, és 10 perc múltán meg is jött. Mikor megpillantottam felálltam a padról és oda akartam menni hozzá, de közben nekem jött egy fekete hajú fiú, ami miatt én elestem. Ő felsegített és bocsánatot kért, majd ment tovább. Én még pár másodpercig bámultam felé, de Annabella oda jött hozzám.
-Mi az Sophie..?
-Semmi..-Feleltem de közben volt valami, még pedig az, hogy teljesen elcsábított az a fiú pedig csak pár másodpercig láttam, szemei sötét csillogó kávébarna színűek voltak, haja fekete, ami nagyon jól állt neki...
-Hé..Sophie várj!-Mondta az előbb mellettem ülő lány. Csodálkozó szemmel néztem rá, amire nem reagált semmit, csak egy újabb mondat hagyta el száját.
-Megyünk együtt haza?-Én erre egyet bólintottam és mosolyra húztam számat.
Rövidnek mondható utunk közben elmeséltük egymásnak a múltunkat, és sok mást. Elég megértő volt mikor én meséltem erről, és teljesen egyet értett velem. Mikor az új házam utcájába értünk akkor egy integetéssel elbúcsúztam tőle, és ő ment a szomszéd utcába én pedig az enyémbe. Gyorsabb lépésekkel mentem a hangtalan utcán, ami miatt gyorsan hazaértem. Mikor anya meglátott engem hatalmas örömmel kezdett el kérdezősködni a mai napomról, de én csak pár szót mondtam neki mivel, nem történt sok minden..
*Másnap*
Ismételten a veszekedő emberek zavarták meg álmom, de most már nagyobb bizalommal kezdtem neki a napomnak. Mentem a még mindig szokatlan utcán a szokatlan suliba. Bent a folyóson leültem egy padra, a többi diák pedig beszélgetett, tanult. Vártam, hogy megérkezzen Annabella is, és 10 perc múltán meg is jött. Mikor megpillantottam felálltam a padról és oda akartam menni hozzá, de közben nekem jött egy fekete hajú fiú, ami miatt én elestem. Ő felsegített és bocsánatot kért, majd ment tovább. Én még pár másodpercig bámultam felé, de Annabella oda jött hozzám.
-Mi az Sophie..?
-Semmi..-Feleltem de közben volt valami, még pedig az, hogy teljesen elcsábított az a fiú pedig csak pár másodpercig láttam, szemei sötét csillogó kávébarna színűek voltak, haja fekete, ami nagyon jól állt neki...
